Kerekestelepi Fürdő

Város	Debrecen
Irányítószám	4000
Ország	Magyarország
Régió	Észak Alföld
Megye	Hajdú-Bihar
Bemutatás	Az északról a Nagyerdő, keletről és délről az Erdőspuszták, nyugatról a Tócó völgyével övezett, évszázadokig falusias látványú Debrecen házait a gyakorta pusztító tűzvész újra és újra elhamvasztotta. Az újjáépítések alkalmával egészen a 18. század második feléig alig változtattak a beépített város – leginkább emberi szívhez hasonló – alakján, nagyságán. A belső építési terület első nagyobb kibővülését a városárok külső partján kimért, ún. taksás telkek beépülése eredményezte a 18. sz. második felében. E külvárosi piciny telkeken egymás mellett szorongó házak a későbbi rendezések, fejlesztések – máig kiható – akadályozójává váltak. (Pl.: Homok, Nyíl, Kút, Csap, Vendég, Pesti stb. utcák.) A belső város régi, hatalmas telkeit mind sűrűbben belakó népesség számára, a város árkán kívül, kerítéssel ellátott, több mint egy tucat (szőlős)kertet hoztak létre az évszázadok folyamán. (Csapókert, Homokkert, Boldogfalvi kert, Tégláskert, Tócóskert, Postakert, Széchenyi-kert, Hatvan utcai kert, Köntöskert, Csigekert, Vénkert, Újkert, Sestakert.) A szabadságharcot követően, majd különösen a kiegyezés után, nagy gazdasági, kulturális fejlődés indult a városban. Megszűnt a városárok (sánc) szabta kötöttség és hamarosan a belvárost övező kertségek lakhatási tilalmát is feloldották, ahol egészen a 20. század hatvanas-hetvenes éveiig falusias kertes házakban éltek az emberek, nagy kertjeikben megtermelve maguk és a piac zöldség-gyümölcs szükségletét. A II. világháborút követő helyreállítások után az 1950–1980 közötti időszak ipartelepítési akciói következtében – ha sok-sok tévúttal is – Debrecen igazi nagyvárossá vált. Felduzzadt lakossága lakásgondjainak enyhítésére előbb a lebombázott belvárosi részen és az újonnan nyitott (Egyetem) sugárút mellett, majd a felhagyott temetők helyén és a kertségekben szokatlan magasságú és szerkezetű házakból állami lakótelepek épültek. A hatalmas méretű építkezések előbb még hagyományos, később többnyire házgyári, nagypaneles technológiával folytak. (Dobozi, Libakerti, Vénkerti, Újkerti, Tócóskerti lakótelepek.) A Nagyerdő közelében lévő Sestakert villanegyede is átalakult társasházi lakóövezetté. Csupán néhány kertségben maradt meg az eredeti dűlőutak nyomvonala, ahol mind modernebb családi házak jönnek létre a falusias, kisvárosias épületek között. (Csapókert, Homokkert, Hatvan utcai kert, Csigekert, Köntöskert, Boldogfalvi kert, Tégláskert.) A lakótelepek céljára igénybe vett kertek helyett a várost övező régi Bellegelő területén mértek ki kiskertes övezeteket (zártkerteket) a hatvanas-hetvenes években. Manapság, amikor a „nagypaneles” lakótelepek építése megszűnt, a belterület határa mindinkább kitolódik és a volt zártkerti részek lakott övezetekké válásának vagyunk tanúi.
Megközelités
GPS	- -