A település nevét egyesek a honfoglaló magyarok által használt szó, a katonai vezetőt jelentő „gyula” tisztséggel hozzák összefüggésbe. Mások szerint a település valamikori földesurának neve őrződött meg ilyen képpen. Írásos forrásainkban először a 14. században fordult elő, az ekkor kialakított Gyulai uradalom központjává tették. Ez fokozta jelentőségét, a település fejlődésnek indult, s a 15. században mezővárosi rangra emelkedett. Fénykorát Mátyás király uralkodása alatt élte, a király az uradalmat fiának adományozta. Fejlődésében az első komoly törést a török idők jelentették. Gyula 1566-tól 1695-ig török fennhatóság alá került, a vár megerősítése ellenére sem tudta megőrizni függetlenségét. A terület visszafoglalások után az ebben az időszakban jellemző stratégiai jelentősége megszűnt, ezért a vár jelentős részét lerombolták. A mai napig megmaradtak bizonyos részei, így méltó emlékei e város középkori életének.
A 18. század a lassú újjáépítés időszaka. A szabadságharc idején központ szerepét töltötte be a környéken, másrészt itt történt a harcok végén a lefegyverzés, az aradi vértanúk kiadatása is.
A 19. században, s a 20. század elején a város fejlődése töretlen, vasúthálózatba is bekapcsolták a. A trianoni határok azonban nagyban megváltoztatták sorsát. A város gazdasági hátterét adó 30 településből csupán 4 maradt Magyarországon. Közigazgatási vezető szerepét 1950-ig tartotta, utána a megyeszékhelyet is áthelyezték Békéscsabára. Ebből a helyzetből az 1958-ban felfedezett gyógyvíz jelentette a kiutat. Így vált ismét jelentős 35 ezer lakosú üdülő- és fürdővárossá Gyula. Feldolgozóipara a gyulai kolbászról nevezetes.