Csongrád a Tisza jobb partján, a Körös torkolata felett fekszik. Kedvezo földrajzi helyzete miatt már az újkokor óta éltek itt. A közeli Bőldi-rév Szentes felé jó átkelőhely volt a Tiszán. Egy monda szerint Árpád fejedelem 896-ban a vidéket Ond törzsének adta szálláshelyül. Ond fia, Ete földvárat építtetett, melyet "Csernigrádnak" hívtak, ebből eredhet a város neve. A XI. században Szent István a vármegye központjává emelte. A tatárok feldúlták 1241-ben, így IV. Béla Szegedre tette át a megyeszékhelyt. A XV. század elején a település újból városi rangot kapott. A földvár az évszázadok folyamán elpusztult, mára nyomát sem találjuk. A Rákóczi-szabadságharc bukása után Csongrád gróf Károlyi Sándor birtoka lett. A várost szabadságharcbeli részvétele miatt 1849-ben az osztrákok felgyújtották. A XIX. század második felében a város népének a Tisza-szabályozás adott megélhetést, ekkor alakult ki a kubikus életforma. 1876-ban a várost nagyközséggé minosítették vissza és újból csak 1923-ban kapta meg városi rangját. A várostól nyugatra fekvő magas homokhát kedvez a szőlőtermesztésnek, már a XI. századból termesztettek itt szőlő. A város 1987-ben Rómában elnyerte a Szőlő és a bor nemzetközi városa megtisztelő címet. A Cabernet, a Kékfrankos, a Zweigelt és a Kadarka a legjellemzőbb borfajtáik. Csongrád a vizek és parkok városa! Egyik varázsát a „Belváros”-tól 300 m-re, az élő Tiszán kialakult üdülőterület adja. A Körös-torokkal szemben elterülő, sekély vízállás esetén 700 m hosszan és 60-100 m széles homokföveny, és a 25-27 oC-os víz a tengerpart illúzióját adja. Fő utcát 300-nál is több platánfa szegélyezi. Csongrád az Alföld egyik legfásítottabb települése.