A város területe a Körösök vidékéhez tartozik, annak nyugati részét alkotja.
E táj egyik történelmi központja Békés.
A régészeti ásatások a tiszai kultúrához vezetnek vissza. Számos lelet az illírek mellett a jazigok, a gótok, a gepidák jelenlétére utal. Az avarok már földvárakat építettek, utánuk szlávok telepedtek le. Az általuk épített három földvár egyikét vették át a honfoglaló magyarok.
A királyi vármegye hálózatba István már az első alkalommal bekapcsolta Békést. Központja az a földvár lett, amelynek első ispánjától, Békéstől kapta a nevét a vár, a város és a megye.
A XIV. század elejére már a nemesi vármegye székhelye, ahonnan több megyegyűlésről maradtak bizonyítékok. A megyeszékhely szerepét a XV. Század elejétől egyre inkább Gyula vette át. Az 1452-től 1566-ig terjedő időszak a mezőváros középkori virágzásának ideje.
A XVIII-XIX. század gazdálkodására jellemző a rétgazdálkodás, a nádvágás és a vízi közlekedés. Az ugyanebben a században végrehajtott átmentesítést, a legelők feltörését követő agrárfejlődés átalakította a települési rendet. Tanyasi életforma alakult ki, amit a lakosság több mint 50% választott.
1872-ben Békés elveszíti városi rangját, és nagyközséggé alakul.
A XX. század új, meghatározó épületekkel gyarapította. Ennek a virágzó időszaknak a két világháború vetett véget. A viszonyokhoz képest a mezőgazdaság szépen fejlődött.
1997 végén Békés lakossága 22 525 fő volt. Állandó lakóinak száma az elmúlt években folyamatos.