A Tisza-Maros szögében az őskortól már lakott hely. A város nevének "hód" összetevőjét Árpád-kori személynévből eredeztetik. A XIII. század közepén tesznek említést az akkor különálló Hód és Vásárhely falvakról. Mezővárosi rangra Hunyadi János emelte a települést 1456-ban. Fejlődését a középkorban állatvásárok és piacok biztosították, földrajzi fekvése a kereskedelemnek kedvezett. Sajátos településszerkezet alakult ki, nagy határra kiterjedő tanyarendszerrel. A 150 éves török uralom idején fontos jövedelmet adott a lakosságnak a távoli piacokra elhajtott magyar szürke marha. Hódmezővásárhely 1873-ban önálló törvényhatósági jogot nyert. Az 1879-es nagy szegedi árvíz után 3 km hosszú kőfalat létesítettek a város déli részén, mely egyedülálló ebben régióban. A két világháború között a város megőrizte agrárjellegét, 1945 után viszont újabb iparágak jöttek létre. Folyamatosan fejlődő település, 1997-ben a magyar városok közül elsőként Hódmezővásárhelyet tüntették ki az Európa Tanács Európa Díjának Becsületzászló fokozatával.