Dévaványa jellegzetes alföldi település, két történeti-néprajzi tájegység , a Nagy-Sárrét és a Nagykunság találkozásánál, a Körös és a Berettyó folyó által határolt síkságon fekszik.
Mai területén egykoron négy helység terült el: Ecseg, Kérsziget, Wánya és Varsányegyház.
A település nevének eredete ismeretlen, a XVIII század elejéig „ Ványa”-ként, 1723-tól Dévaványaként említik. 1514-ben lakói csatlakoztak Dózsa György seregéhez, sőt papjukat Ambrust, kancellárrá is tették. A gyulai vár 1566-os elestével Ványa is török kézre került, lakói elmenekültek.
A rákóczi-szabadságharc során 1710-ben a rác seregek felgyújtották a falut.
Ferenc császár 1827-től a dévaványai kovácsoknak, vargáknak, kerékgyártóknak és szűcsöknek privilégiumot adott.
A XIX-XX. Század fordulóján vasútvonalak épültek, majd elérte a műút is.
1907-ben elkészült a járványkórház, 1925-ben gyulladt fel először a villany. 1941-ben már 15.290 lélek élt Dévaványán.