Szeged Csongrád megye székhelye, a jugoszláv határtól 16 km-re található.
Megközelíthető az 5-ös, a 47-es, és a 43-as főúton, illetve vasúti csomópont jellege következtében Budapest , Szolnok, Békéscsaba és Mezőhegyes irányából is.
A magyarság honfoglalás kori megjelenése után a vidék Ond fia Ete nemzettségének, részben Ajtonynak a szállásterülete lett.
Írásos megjelenése III Béla 1183-as oklevelében „in Ciggedin” formában történik, majd 1222 –ben, az Aranybulla kiadásakor a sótárolás kapcsán említődik meg újra a város.
1241-ben a csongrádi vár tatárok általi elpusztítása után Szeged lett a megyeszékhely. Ekkor épült vára is.
A török 1526-ban foglalta el a várost, amit kifosztása után felgyújtott.
1686-ban szabadították fel a várost a császári hadak az oszmán elnyomás alól. Majd jött a kuruc felkelés, II Rákóczi Ferenc 1704 július 4-től augusztus 12-ig ostromolta a várat, de bevenni nem tudta. Újabb lendületet kap fejlődése az 1719 május21-én visszakapott szabad királyi városi rangjával.
1879 március 5-én a nagy tiszai árvíz romba döntötte a települést. A lakosság hatalmas anyagi áldozatvállalásokkal építette újjá a várost.
1921-ben Szegedre költözött a Kolozsvári egyetem
1923-ban Temesvárról ide helyezték át a Csanádi püspökség székhelyét
1928-ban Pestről ide települt a polgári tanárképző főiskola
Visszatért a biokémiai tanszék élére Szent-Györgyi Albert.