Szarvas története jóval a honfoglalás előtti időkre nyúlik vissza. A mai táj részét képezik a nép nyelvén kunhalomnak nevezett kurgánok, amelyek a kutatók szerint temetkezési helyek voltak időszámításunk előtt 2300-1900 körül.
Szarvashalom „Mons Cervinus” neve először Anonymus krónikájában jelenik meg.
1425 óta oklevelekben sűrűn emlegetik a török világig lakott helyet.
A hódoltság elején árokkal körülvett kettős cölöpfal közé vert földből álló várat építettek a törökök azon a helyen, ahol ma az Ótemplom áll. Mivel a vár az itt folyó harcok központja volt, a település pusztulását okozta.
A Rákóczi-szabadságharcban ismét ütközetek, csaták színterévé vált a vidék, így érthető, hogy az 1715 évi összeírás egész Békés megyében kilenc községet talált, de Szarvas nem volt közöttük.
A vidék a császári kincstár kezére került, majd adományképpen Harruckern János György hadiszállító tulajdona lett. A báró a vidéket nagyrészt szlovák ajkú jobbágyokkal telepítette be. A betelepítési szerződést tekinthetjük a mai Szarvas alapítólevelének.